Számos elmélet létezik a világegyetem keletkezésének és állandó fejlődésének magyarázatára. Az ősrobbanás jól ismert elméletén kívül vannak más elméletek is, mint pl stacionárius univerzum elmélet. Ezt az elméletet az 1940-es években javasolták az ősrobbanás elmélet alternatívájaként.
Ebben a cikkben elmondjuk, miből áll a stacionárius univerzum elmélete, mik a jellemzői, és milyen hozzájárulása volt a tudományhoz.
Mi a stacionárius univerzum elmélet
Az univerzum állandósult állapotú elmélete, más néven állandósult állapotú modell, egy kozmológiai elmélet, amely Az 1940-es években javasolták a Big Bang modell alternatívájaként. Ez az elmélet azt sugallja, hogy az univerzum nem indult el hirtelen egy ősrobbanáskor, hanem mindig is létezett és mindig is fog létezni állandó, állandó állapotban.
Ezen elmélet szerint az üres térben állandó sebességgel anyag keletkezik, hogy fenntartsa a világegyetem sűrűségét időben állandó. Az anyagnak ezt a folyamatos létrehozását a folyamatos teremtés elméleteként ismerjük.
Ezenkívül a Steady Universe Theory azt feltételezi, hogy az univerzum végtelen és nagy léptékben homogén, ami azt jelenti, hogy nincs jelentős különbség az anyag eloszlásában a világegyetemben, akármelyik irányba is nézünk. Azt is sugallja, hogy az univerzumnak nincs határozott középpontja, és az összes galaxis állandó sebességgel távolodik egymástól.
Ezt az elméletet kritizálták a megfigyelési bizonyítékok hiánya és az ősrobbanás elmélettel való ellentmondása miatt, amelyet számos megfigyelési bizonyíték támaszt alá. A kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás pl. elektromágneses sugárzás az egész univerzumban, amelyről úgy gondolják, hogy az ősrobbanás emléke. Ezenkívül az Ősrobbanás-elmélet azt jósolja, hogy az anyag nem egyenletesen oszlik el az univerzumban, amit a galaxisok eloszlásában is megfigyeltek.
Bár a stacionárius univerzum elmélete akkoriban érdekes ötlet volt, mára a megfigyelési bizonyítékok hiteltelenné teszik, és a legtöbb kozmológus az Ősrobbanás elméletét fogadja el, mint a világegyetem keletkezésének és fejlődésének legéletképesebb magyarázatát.
Származás
Az álló világegyetem elméletét az 1940-es években Fred Hoyle brit csillagász dolgozta ki kollégáival, Thomas Golddal és Hermann Bondival. Abban az időben az Ősrobbanás-elmélet, amely egy táguló univerzumot feltételezett, amely az ősrobbanásból származik, a tudományos közösség még nem fogadta el széles körben.
Hoyle és kollégái alternatívát kerestek az Ősrobbanás-modell helyett, amelyet túl spekulatívnak tartottak, és nem illett bele a galaxisok univerzumbeli eloszlására vonatkozó megfigyeléseikbe. A stacionárius univerzum elmélete abból az elképzelésből született, hogy az univerzumnak homogénnek és izotrópnak kell lennie bármely időpontban, ami azt jelenti, hogy ugyanolyannak kell megjelennie bármely irányban.
A tudósok rájöttek, hogy ez csak akkor lehet igaz, ha a világegyetem állandó, állandó állapotban létezne, az anyag folyamatos létrehozásával az üres térben, hogy kompenzálja a világegyetem tágulását. Az anyagnak erre a folyamatos létrehozására azért volt szükség, hogy az univerzum sűrűségét állandóan tartsa, és megakadályozza, hogy az anyag felhíguljon a világegyetem tágulásával.
Érvei ellenére a stacionárius univerzum elmélet soha nem kapott széles körű támogatást a tudományos közösségben, nagyrészt a megfigyelési bizonyítékok hiánya miatt. Helyette, a legtöbb kozmológus elfogadta az Ősrobbanás elméletét, amelyet számos megfigyelési bizonyíték támasztott alá, mint például a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás és a galaxisok eloszlása az univerzumban.
Bár ezt az elméletet végül hiteltelenítették, még mindig fontos hivatkozási pontnak tekintik a kozmológia történetében, és a világegyetem eredetéről és fejlődéséről szóló vita alapvető részének tekintik.
A stacionárius univerzum elmélet jelentősége
Bár ezt az elméletet végül elvetették az Ősrobbanás elmélete javára, számos okból továbbra is fontos marad a kozmológia történetében.
Először is, megkérdőjelezte azt az akkori paradigmát, amely szerint a világegyetemnek van egy bizonyos kezdete és vége. Az örök és állandó univerzum gondolata forradalmi volt és ösztönözte a tudományos vitát az univerzum eredetéről és fejlődéséről.
Másodszor, az anyag folyamatos keletkezésének elméletét javasolták, amely fontos gondolat a modern fizikában és kozmológiában. Bár az anyag folyamatos keletkezésének elméletét a stacionárius univerzum elméletével összefüggésben hiteltelenítették, egyes elméleti fizikusok a sötét energia és a világegyetem tágulásának felgyorsulásának lehetséges magyarázataként értelmezték.
Emellett a stacionárius univerzum elmélete lendületet adott a megfigyelőcsillagászati kutatásoknak és a kozmológia, amely lehetővé tette új eszközök és technikák kifejlesztését az univerzum tanulmányozására. Ez magában foglalja a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás megfigyelését, amely erős bizonyítékot szolgáltatott az ősrobbanás elmélete mellett.
Bár ezt az elméletet hiteltelenítették, továbbra is fontos mérföldkő a kozmológia történetében, és egy példa arra, hogy a forradalmi eszmék hogyan ösztönözhetik a tudományos vitát és az univerzum megértésének fejlődését.
hozzájárulás a tudományhoz
Amellett, hogy megkérdőjelezte az univerzum eredetével és fejlődésével kapcsolatos megalapozott paradigmát, a stacionárius univerzum-elmélet a tudományhoz is jelentős mértékben hozzájárult. Ennek az elméletnek néhány legkiemelkedőbb hozzájárulása a következő:
- A kozmológiai elv: A stacionárius univerzum elmélet segített megalapozni a kozmológiai elvet, amely a modern kozmológia egyik alaptétele. Ez az elv kimondja, hogy az univerzum nagy léptékben homogén és izotróp, vagyis minden irányban és az univerzum bármely pontján ugyanúgy néz ki.
- Az anyag folyamatos létrehozása: Bár az állandó univerzum elmélete által javasolt folyamatos anyagteremtést végül hiteltelenítették, az anyag folyamatos keletkezésének gondolatát egyes elméleti fizikusok a sötét energia és a világ tágulásának felgyorsulásának lehetséges magyarázataként kezelték. az Univerzum.
- Az univerzum tágulása: A helyhez kötött univerzum elmélet segített megalapozni azt az elképzelést, hogy az univerzum folyamatosan tágul. Ezt az elképzelést később a galaxisok világegyetemi eloszlásának és a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzásnak a megfigyelése is megerősítette.
- A megfigyelés fontossága: A stacionárius univerzum elmélete rávilágított a megfigyelés és a kísérletezés fontosságára a tudományban. Az erős megfigyelési bizonyítékok hiánya volt az egyik fő oka annak, hogy a stacionárius univerzum elméletét nem fogadták el széles körben, ami a megfigyelési csillagászat és kozmológia kutatására késztette.
Remélem, hogy ezen információk birtokában többet megtudhat a stacionárius univerzum elméletéről és jellemzőiről.