Paleocén

A fajok kihalása

El Cenozoic több korszakra oszlik. Egyikük a Paleocén. Ez az egyik geológiai korszak, amely körülbelül 66 millió évvel ezelőttről 56 millió évvel ezelőttre terjedt ki. Ez a korszak körülbelül 10 millió évet ölel fel, és a dinoszauruszok tömeges kihalásának híres folyamata után került elő. Ekkor a bolygó az egyik legellenségesebb helyzetben volt, amelyet története során tapasztalt. Az idő múlásával azonban stabilizálódott, amíg a bolygó tökéletes élethellyé nem vált, és ahol a legtöbb növény és állat életben maradhat.

Ebben a cikkben mindent elmondunk neked, amit tudnod kell a paleocénről.

Főbb jellemzők

Paleocén állatok

Mint már korábban említettük, ez a geológiai korszak körülbelül 10 millió évig tart. Ez idő alatt intenzív geológiai tevékenység folyt. Ez azt jelenti, hogy bolygónk geológiai szempontból nagyon aktív volt. Ebben az időben a Pangea nevű szuper kontinens még mindig teljesen elkülönült. A tektonikus lemezek és mozgásuk növekszik, és az ottani kontinensek a mai helyük felé haladnak.

Ez a korszak rengeteg biológiai sokfélesége miatt ragyogott. A paleocén során számos állatcsoport túlélhette ezt a tömeges kihalást, amely a dinoszauruszok eltűnését okozta. Az előző időszakban képesek voltak alkalmazkodni az említett rendkívüli esemény után megmaradt környezeti viszonyokhoz, és diverzifikálni tudták, nagy földterületeket elfoglalva.

A magas geológiai aktivitást a tektonikus lemezek mozgása dominálta. Ez idő alatt megerősítette a Laramide orogenitás kialakulását. Ez a folyamat a geológia szempontjából nagyon fontos, mivel az azonnali következményeket okozott számos, ma Észak-Amerikában és Mexikóban létező hegylánc kialakulásának. Ezek a hegyláncok a sziklás hegyek és a Sierra Madre Oriental.

Gondwana az egyik legnagyobb szuperkontinens volt Pangea után. Ez a szuperkontinens is folytatta a megosztottságot, és ők már ennek is részesei voltak nagy szárazföldi Afrika, Dél-Amerika, Ausztrália és az Antarktisz. Ez a 4 nagyobb földdarab szétesett és mozogni kezdett a kontinentális sodródás különböző irányú hatása miatt. Az Antarktisz ment a bolygó déli pólusába, ahol végül teljesen jég borította. Meg kell értenünk, hogy e kontinens jelenlegi helyzete nélkül nem lenne borított jég, és olyan kontinens lenne, mint a többi.

Paleocén geológia és klimatológia

Az afrikai kontinensről észak felé haladt, majd később ütközött Eurázsiával. Ausztrália a maga részéről kissé északkeletre költözött, bár mindig a bolygó déli féltekéjén tartózkodott. Azt már tudjuk, hogy a kontinensek mozgása a tektonikus lemezektől és a konvekciós áramok a földköpeny.

Az a töredék, amely ma Dél-Amerikát képviseli, északnyugatra költözött, amíg közelebb került Észak-Amerikához. Mivel nem voltak egységesek, közöttük volt egy töredék víz, amelyet kontinentális tengerekként ismertek. Ázsia keleti csücske és Észak-Amerika nyugati csücske között egy szárazföldi híd jelent meg, amely évezredeken keresztül összekapcsolta őket. Jelenleg a helyet a Csendes-óceán foglalja el.

A paleocén klímát illetően a bolygó éghajlata kezdetben meglehetősen hideg és száraz volt. Ennek oka a régi bővítmény által hagyott feltételek volt. Az idő előrehaladtával párásabb és melegebb éghajlat lett.

Az emelkedő hőmérséklet jelensége

Ekkor olyan esemény történt, amely miatt a hőmérséklet kis százalékkal emelkedett. Ez a kis esemény paleocén termikus maximum néven vált ismertté.

Ez olyan éghajlati jelenség, amelyben a bolygó hőmérséklete átlagosan 6 fokkal emelkedett. A bolygó hőmérsékletének ekkor létező rekordjait elemezve látható, hogy a hőmérséklet drasztikusan emelkedett-e a pólusokon is. Ez ismert, mivel a Jeges-tengeren a trópusi vizekre jellemző organizmusok kövületeit találták.

Ez a megnövekedett hőmérsékleti jelenség a víztestekre is hatással volt, sok organizmust érintve. Ezeket a organizmusokat pozitívan befolyásolta ez a jelenség, és ennek egyértelmű példája az emlősök fejlődése. Megpróbálják megmagyarázni a hőmérséklet növekedésének különböző okait, mivel az intenzív vulkáni tevékenység a leginkább érintett. Az egyik leghirtelenebb hatás az üstökös hatása a Föld felszínén, vagy nagy mennyiségű metángáz kibocsátása a légkörbe. Mint tudjuk, a metángáz erős üvegházhatású gáz- és hőmegtartó.

A paleocén végén az éghajlat kissé melegebb és párásabb lett.

Paleocén flóra és fauna

Paleocén

A tömeges kihalás sok faj túlélését és gyarapodását okozta, diverzifikálódott, sőt a bolygó új domináns fajává vált. Elemezzük a flórát. Ebben az időszakban sok olyan növény keletkezett, amelyek ma is fennmaradnak pálmafák, tűlevelűek és kaktuszok.

Valamivel melegebb és párásabb éghajlat uralkodik, ez nagy, lombos és zöld növényekkel borított földterületeket részesíti előnyben, amelyeket ma dzsungeleknek és erdőknek ismerünk.

A faunát illetően a túlélő állatoknak lehetőségük volt diverzifikálni és terjeszkedni az egész bolygón. A legmagasabb fejlettségű állatok a madarak, a hüllők és a halak. Ez a fejlődés annak tudható be, hogy a dinoszauruszok eltűnésével sok állat ragadozói eltűntek, és csökkent a verseny a természeti erőforrásokért.

A hüllőket kedvelték az ebben az időszakban uralkodó éghajlati viszonyok, amelyeket sok lakos meghosszabbíthatott. Az emlősöket tekintve talán ez volt a legsikeresebb csoport az összes paleocén fauna között.

Remélem, hogy ezekkel az információkkal többet megtudhat a paleocénről.


Hagyja megjegyzését

E-mail címed nem kerül nyilvánosságra. Kötelező mezők vannak jelölve *

*

*

  1. Az adatokért felelős: Miguel Ángel Gatón
  2. Az adatok célja: A SPAM ellenőrzése, a megjegyzések kezelése.
  3. Legitimáció: Az Ön beleegyezése
  4. Az adatok közlése: Az adatokat csak jogi kötelezettség alapján továbbítjuk harmadik felekkel.
  5. Adattárolás: Az Occentus Networks (EU) által üzemeltetett adatbázis
  6. Jogok: Bármikor korlátozhatja, helyreállíthatja és törölheti adatait.