A parancs időszakos emelkedését és esését árapály viszi. Körülbelül 24 óránként fordulnak elő. Ezeket a Hold és a Nap gravitációs vonzása okozza a Föld óceánjain. A Nap gravitációs vonzása, bár nagyobb, mint a Holdé, a Földtől való távolsága miatt kisebb hatással van az árapályra. A Hold Földhöz való közelebbi közelsége viszont jelentősebb hatással van az árapályra. Ezért az árapály és a hold között meglehetősen fontos kapcsolat van.
Ebben a cikkben mindent elmondunk, amit tudnia kell az árapályról és a holdról, valamint arról, hogy ezek milyen hatással vannak a tengerre.
Az árapály és a hold
Ahogy a Föld forog, a gravitációs erő a Hold felőli oldala felé húzza a vizet, ami dagályt okoz. Ugyanakkor a Föld másik oldalán lévő víz is elsodor, ami újabb dagályt okoz. Amikor a víz visszahúzódik, apály következik be.
Az árapály az óceán szintjének rendszeres ingadozása, amelyet a Nap és a Hold Földhöz viszonyított gravitációs ereje okoz. Ez a tény óriási víztömegek vándorlását okozza a Föld felszínén, mivel ezekre a közelünkben lévő égitestek hatással vannak. A Hold gravitációs vonzása körülbelül 2-3-szor erősebb, mint a Napé, mivel a Hold sokkal közelebb van a Földhöz.
Az árapályok kialakulása az óceánok mélyén megy végbe, és hatásuk kifelé terjed, és hatással van a partvonalakra szerte a világon, ami a tenger apályát és áramlását eredményezi. Az óceánok hatalmas víztömegeket tartalmaznak, amelyek a gravitáció hatására mozognak.
A víznek a part felé történő mozgását „áramlásnak”, míg a Nap és főleg a Hold gravitációs vonzása miatt a tengerbe visszatérő vizet „apálynak” nevezik. Ez az állandó vízmozgási körforgás létrehozza az úgynevezett árapályt, ami a víz folyamatos áramlása a partokon. Ez a ciklus naponta két dagályt és két apályt hoz létre, két vízáramlást okozva a part felé, és két apályt a tenger felé. Végső soron a víz apálya és áramlása az árapály fő hajtóereje.
Newton, az árapály és a Hold
Isaac Newton hozzájárulását a tudományhoz széles körben elismerik, különösen érdekes a gravitáció és az árapály tudományával kapcsolatos munkája. Newton úttörő gravitációs elméletei nemcsak a modern fizika alapját képezték, hanem segítettek megérteni a Naprendszer és az égi mozgások mechanikáját is. Az árapály-tudományban végzett tanulmányai, amelyek a Hold és a Föld óceánjai közötti összetett kölcsönhatásokat tárták fel, új meglátásokhoz vezettek az árapályok viselkedésében és mintázataiban. Newton munkája a mai napig a tudományos ismeretek alapvető részét képezi.
Az árapály magyarázata a Newton-törvények által megállapított elvekben rejlik. A Föld, a Nap és a Hold közötti gravitációs vonzás törvénye főként a gravitációs erőn alapul. Newton feltételezte, hogy két objektum közötti vonzás arányos tömegükkel és fordítottan arányos a köztük lévő távolság négyzetével.
Másképp fogalmazva, a gravitációs vonzás két objektum között erősebb, ha tömegük nagyobb, és ha közelebb vannak. A Hold útja a Föld körül ellipszis alakú, ahogy a Nap körüli pályánk is ellipszis alakú. Ami a Holdat illeti, a Föld felé néző oldala erősebb gravitációs vonzást tapasztal a műholdhoz való közelsége miatt.
Ez azt eredményezi, hogy nagy mennyiségű víz kerül felé, ami dagályokat okoz. Ezzel szemben a másik oldalon a Föld Holdhoz viszonyított centrifugális ereje miatt gyengébb a gravitációs húzás, ami alacsonyabb intenzitású dagályt eredményez.
A Newton-képlet használatakor fontos felismerni, hogy a távolság nagyobb szerepet játszik, mint a tömeg a két test közötti gravitációs erő kiszámításában. Ennek eredményeként a Hold által kifejtett vonzóerő 2-3-szor nagyobb, mint a Napé, annak ellenére, hogy az utóbbi nagyobb. Következésképpen a Hold-apályok erősebbek, mint a nap-apályok.
Apály és dagály
A dagály és apály jelensége természetes jelenség, amely a Hold és a Nap gravitációs vonzása miatt következik be a Föld óceánjain. Apály idején a vízszint a legmagasabb, míg apály idején a legalacsonyabb pontján van. Ezt a mintát Ciklikus, és naponta kétszer fordul elő, körülbelül hat óra telt el minden dagály és apály között. A part menti ökoszisztémák alapvető eleme, és kulcsfontosságú szerepet játszik a tengeri élet és a part menti erózió szabályozásában.
A tenger legmagasabb pontját dagálynak nevezik. Ez naponta kétszer történik, az egyes megjelenések között 12 óra 25 perc elteltével. Apály, vagy a tenger legalacsonyabb pontja, szintén naponta kétszer fordul elő, a dagály időintervallumával. a dagály felezési időszakának időtartama, amely a dagály és apály között eltelt idő, 6 óra 12 perc 30 másodperc. Ennek eredményeként az apály minden nap körülbelül 50 percig változik.
A szörfiskolák alapja egy referenciapont, amely körülbelül 45-50 percig tart a következő napi szörf tanfolyamok időpontjainak beállításához. Ezt a módszert azért használják, mert minden strandon van egy ideális dagálypont a szörfözéshez. A búvároknak tisztában kell lenniük azzal, hogy mikor következik be dagály, és mikor kezdődik a víz "apálya", mivel az óceán ereje mélyebb vízbe vonhatja őket. Ezért ajánlott apály idején merülni. Hasonlóképpen, az apály a megfelelő időszak sok horgász számára a horgászatra, különösen a tavaszi dagály időszakában.
Remélem, hogy ezen információk birtokában többet megtudhat az árapályról és a Holdról.