A technológiának és a tudománynak az univerzummal kapcsolatos fejlődésének köszönhetően segített megváltoztatni az emberi lényről alkotott felfogásunkat. Attól a gondolattól, hogy mi vagyunk a világegyetem közepe, egészen annak felfedezéséig, hogy minden összefügg a kozmikus háló a galaxisok az univerzumban elterjedtek. És ez az a kozmikus hálózat, amely az összes galaxis eredetéért felelős, és összeköttetésként szolgál közöttük.
Ebben a cikkben elmondjuk, mi a kozmikus háló, mik a jellemzői, és hogyan köti össze az univerzum összes galaxisát.
Mi az a kozmikus háló
A kozmikus háló egy pókhálószerű szerkezet, amely alapvetően az egész univerzumot összeköti. Nem sokkal az ősrobbanás után kezdett kialakulni, és ebből alakultak ki az első galaxisok.
A kozmikus háló hidrogén- és sötét anyagszálakból áll. Ez a hálózat az univerzum összes elemét ugyanazon szálakon keresztül köti össze. ÉSA galaxisok azon a ponton jönnek létre, ahol a filamentumok metszik egymást.
Ez egy kissé bonyolult elgondolás. Ahhoz, hogy ezt ábrázolni tudjuk, általános keretben kell gondolkodni, és ezt vizsgálják a kozmológusok, az univerzum dinamikáját. Úgy tűnik, hogy ennek a szerkezetnek a felépítése hierarchikus modellt követ, egészen a szuperhalmazok és filamentumok skálájáig. Ez a legnagyobb szerkezet, amelyből megérthetjük az univerzumot.
Végül, Ha a világegyetem térképére kellene gondolnunk, az a kozmikus háló lenne.. Az alábbi képen képet kaphat arról, hogy milyen volt az a szülőstruktúra, amelyből az első galaxisok kialakultak. Ez a világegyetemünk nagyszabású szerkezetének eddigi legjobb képe.
Amint látod?
Ez a csapat a világ minden tájáról érkező tudósokból áll, akik két alapvető technológiát használnak: a nagy hatótávolságú teleszkópot (VLT) és az Európai Déli Obszervatórium (ESO) többegységes spektroszkópiai kutatóját (MUSE).
Ezzel a két eszközzel a tudósoknak sikerült meglátniuk a kozmikus hálózat szálait alkotó gáz fényét. Meg kellett nézniük az égbolt egy olyan régióját, amely mélyebb volt, mint korábban.
A valaha készült legmélyebb képet sikerült rögzíteniük. Előtte a rekordot a Hubble, az úgynevezett Hubble Ultra Deep Field (HUDF) tartotta. Ez egy körülbelül 13 milliárd évvel ezelőtt kibocsátott kép, mindössze 800 millió évvel az Ősrobbanás után.
A most kapott új képeken a szerkezet filamentumai által kibocsátott gáz fénye látható, vagyis egy galaxiscsoportot látunk kialakulni a múltban. Mintha egy gyermek portréját fedeztük volna fel a világegyetemről ezer évvel a születése előtt.
A világegyetem jelenleg körülbelül 13.800 milliárd éves. Vagyis ennek az univerzumhálózatnak a fénye az univerzum múltja, és ez az egész galaxis születése.
Kozmikus háló és gravitáció
A kozmológusok évek óta fejlesztik az univerzum szerkezetének számítógépes szimulációit, hogy létrehozzák a "kozmológia standard modelljét". Érte, kozmikus mikrohullámú sugárzást, vagy a kozmikus háttér sugárzását használta kiindulási pontként. megfelel a korai látható univerzum megfigyeléseinek, amelyeket olyan műszerek gyűjtöttek össze, mint a Planck Űrobszervatórium.
Számításai kimutatták, hogy az univerzum növekedésével és kialakulásával az anyagot a gravitáció fonalakká és csomópontokká húzta össze, mint egy óriási kozmikus háló. A hawaii 10 méteres Keck teleszkóp új eredményei a Santa Cruz-i Kaliforniai Egyetem és a németországi heidelbergi Max Planck Csillagászati Intézet kutatóinak közös erőfeszítésének eredménye. Ezek jelentik az első közvetlen megfigyeléseket az ilyen kozmikus hálókat díszítő hideg gázról.
A Standard Modell által javasolt hálózat főként titokzatos "sötét anyagból" áll. Bár önmagában láthatatlan, ez a megfoghatatlan anyag gravitációs erőt fejt ki a látható fényre és a közeli közönséges anyagokra.
Hatalmas sötét anyagcsomók hajlítják meg a közelükben áthaladó fényt a gravitációs lencséknek nevezett folyamaton keresztül, amely korábban lehetővé tette eloszlásuk mérését. De a nagyon távoli sötét anyagot nehéz így látni, és a közönséges hideg anyagot nehéz észlelni.
Ezekben az új megfigyelésekben a távoli kvazár által megvilágított izzó hidrogén egy sötét anyag rejtett szálát rajzolja meg, amelyet a gravitáció húz maga felé. Így észlelhetők azok a szálak, amelyekből a kozmikus szövedék áll.
Várhatóan a sötét anyag uralja a tömeget, és kialakítja ezeket a struktúrákat, majd a közönséges anyag, a gáz, a csillagok és minden más alakítja majd a sötét anyag dinamikája által meghatározott filamenteket és struktúrákat. A tudósok korábban észlelték a filamentumokat a gravitációs lencséknek köszönhetően, amelyek lehetővé teszik számukra a sötét anyag eloszlását.
Hogyan alakul ki?
A galaxisok nem véletlenszerűen szóródnak szét, hanem a gravitáció hatására hajlamosak nagyobb struktúrákba tömörülni. Nagyon nagy léptékben ezek az aggregációk szálak formájában jönnek létre, amelyek csomópontokban metszik egymást, így jön létre a kozmikus háló.
A kozmikus háló a sötét anyag és a sötét energia hatására jön létre, amelyeket már láttunk, az univerzum két lényeges alkotóeleme, bár többnyire nem figyelhetők meg közvetlenül. A sötét anyag, amely nem bocsát ki és nem is veri vissza a fényt, jelentős gravitációs erőt fejt ki, „állványként” működik, amely irányítja a látható anyagok, például a csillagok és galaxisok eloszlását.
A kozmikus háló filamentumai sötét anyag- és gázáramok, ahol a normál anyag a gravitáció hatására összegyűlik. Ezekben a régiókban a galaxisok megtalálják az ideális feltételeket a kialakulásához és fejlődéséhez. A kozmikus háló csomópontjai több filamentum metszéspontjai, és ezekben a csomópontokban nagy mennyiségű anyag koncentrálódik, hatalmas galaxishalmazokat alkotva.
Ez a hálózatszerű struktúra kulcsfontosságú annak megértéséhez, hogy az univerzum hogyan szerveződik nagy léptékben, és hogyan hatnak egymásra különböző összetevői. A kozmikus háló egyfajta csontvázként működik, amely összeköti az összes galaxist, és gravitációs kommunikációs utakat biztosít szálaik mentén.
Remélem, hogy ezzel az információval többet megtudhat arról, mi a kozmikus háló, és hogyan kapcsolódik az összes galaxis.