A tektonikus lemezek a Föld litoszférájának nagy, merev darabjai, amelyek bolygónk felszínének mozgásáért és konfigurációjáért felelősek. A földkéreg hatalmas, tektonikus lemezeknek nevezett kőzetképződményeket tartalmaz, amelyek több részre tagolódnak, és fokozatos mozgáson mennek keresztül elsősorban a bolygó belső hője miatt. Különféle fajtái vannak tektonikus lemez szélei.
Ebben a cikkben elmondjuk, mik a tektonikus lemezek különböző élei és jellemzőik.
A tektonikus lemezek szerkezete és mozgása
Cortex
A Föld összetétele különböző rétegekre osztható. A Föld belső szerkezete három koncentrikus rétegből áll, amelyek mindegyike egyedi összetétellel és dinamikával rendelkezik. Ezek a rétegek közé tartozik a mag, a köpeny és a kéreg. A tektonikus lemezeket alkotó kéreg, Töredezett, vastagsága és felületi jellemzői változóak.
A tektonikus lemezek mozgása generációkon keresztül. A szeizmikus hullámok, különösen a szeizmikus fénytörés és visszaverődés tanulmányozása értékes információkat szolgáltatott a Föld belsejének összetételéről, feltárva három különálló zóna vagy réteg létezését, amelyek közül az egyik a földkéreg.
Az ilyen típusú kőzetek összetétele és vastagsága attól függően változik, hogy óceáni vagy kontinentális régiókban található-e. A köpeny részleges összeolvadásból eredő differenciálódása révén jön létre. Az óceáni kéreg vastagsága változó, 7 és 25 km között van, és túlnyomórészt bazaltos kőzetek alkotják. Ezzel szemben a kontinentális kéreg vastagabb, mérete 30-70 km, és főleg andezit kőzetekből áll.
Manto
A Föld térfogatának körülbelül 85%-át teszi ki, és a Mohótól a köpeny és a mag közötti határig terjed, körülbelül 2.891 km mélységgel.
A bolygó belső magjából a kéregbe történő hőátadást elősegíti annak hővezető szerepe. Ez a konvekciós áramoknak nevezett jelenség az, ami a tektonikus lemezek mozgását mozgatja.
mag
Nehéz elemek által keltett mágneses tér megerősítése, mint pl A vas, nikkel, vanádium és kobalt a belső hővel való kölcsönhatás révén támogatja a 3481 km-es átlagos sugarat. Ennek a hőnek a fő eredete két fő forrásnak tulajdonítható.
A Földön belül két fő hőforrás van: a planetezimális becsapódások és a bolygóképződés során felszabaduló gravitációs energia által termelt kezdeti hő, valamint az olyan elemek radioaktív bomlása során keletkező hő, mint az urán, a tórium és a kálium. Ezenkívül a lemezek mozgása az asztenoszférában szintén hozzájárul a hő általános eloszlásához a Földön belül.
A lemezek közötti kölcsönhatások
A Föld legkülső felszínét alkotó litoszféra lemezek közötti kölcsönhatások egy sor geológiai jelenséget eredményeznek, például vulkáni tevékenységet, a földkéreg deformációi, szeizmikus események és üledékképződési folyamatok.
A lemezek mozgását elsősorban a litoszférában keletkező belső hő okozza. Számos kulcsfontosságú tényező hozzájárul ehhez a jelenséghez. A litoszféra az emelkedő asztenoszféra nyomását, az úgynevezett gerincnyomást, míg az egykori óceáni litoszféra süllyedése lemezhúzó erőt fejt ki. Ezen erők jelentősége abban rejlik, hogy hatást gyakorolnak a lemezvándorlás sebességére és a szubdukciós zónához kapcsolódó lemezmargó megfelelő aránya.
A lemezszívás folyamata magában foglalja a szubduktív litoszféra visszahúzódását, míg az ellentétes erőt viszkózus ellenállás fejti ki az asztenoszférában. Idővel kiterjedt tanulmányok járultak hozzá a lemeztektonika elméletének fejlődéséhez és megértéséhez.
Lemeztektonikai elmélet
A lemeztektonika elmélete egyesíti a kontinentális sodródás fogalmát a tengerfenék terjedésének folyamatával, átfogó megértést teremtve a Föld geológiai jelenségeiről. A Föld lemezeinek mozgását elősegíti a litoszférát borító óceáni vagy kontinentális kéreg tágulása, amely lehetővé teszi számukra a bolygó felszínén való mozgást.
A Föld tektonikus lemezei a bolygókéreg nagy részei, amelyek mozognak és kölcsönhatásba lépnek egymással. A tengerfenék terjedése a köpenyben lévő konvekció eredménye, ami óceáni kéreg kialakulásához vezet az óceánok közepén. Az idő múlásával ez a kéreg fokozatosan eltávolodik a gerinctől. Idővel a kéreg alámerülhet, és megsemmisülhet, amikor egy másik tektonikus lemezzel konvergál.
A Földön előforduló rendkívül pusztító földrengések többsége, magasabb Richter-skálával a tektonikus lemezek mozgásának tulajdoníthatók.
Tektonikus lemezhatárok
A lemeztektonikai elmélet különféle típusú lemezhatárokat kategorizál a rendszerén belül. A tektonikus erők megfigyelhető következményei a szűk érintkezési zónákban, az úgynevezett lemezhatárokon a legkifejezettebbek, ahol a mozgás megtörténik. A különböző típusú lemezhatárok közé tartoznak az eltérő lemezhatárok is.
A konvergens határok, más néven destruktív határok azok, ahol a lemezek ütköznek és kölcsönhatásba lépnek egymással. Ezek a határok három típusba sorolhatók: óceáni-kontinentális, óceáni-óceáni és kontinentális-kontinentális. Az óceáni-kontinentális konvergenciánál a sűrűbb óceáni lemez a kevésbé sűrű kontinentális lemez alá süllyed, árkot képezve és vulkáni tevékenységet okozva. Ez a folyamat hegyláncok, például az Andok létrejöttéhez vezet. Az óceáni-óceáni konvergencia két óceáni lemez ütközésekor következik be, ami vulkáni eredetű szigetek kialakulását eredményezte, mint például Japán és a Fülöp-szigetek.
Végül a kontinentális-kontinentális konvergencia akkor következik be, amikor két kontinentális lemez ütközik, ami intenzív deformációt és hegyláncok kialakulását okozza, mint például a Himalája. Az indiai és eurázsiai lemezek ütközése következtében létrejött a fenséges Himalája hegység. Ezek a konvergens határok dinamikusak, és évmilliókon keresztül folyamatosan alakítják a Föld felszínét.
Pusztító határok, más néven konvergens határok, akkor fordulnak elő, amikor a kéreg tönkremegy, amikor az egyik lemez a másik alá süllyed. Ez a folyamat magában foglalja a kéreg újrahasznosítását, mivel a lemezek összeérnek, és az egyik a másik alá süllyed. Azt a területet, ahol a lemez alábukik, ároknak nevezzük. Konvergencia történhet egy óceáni és egy kontinentális lemez, két óceáni lemez vagy két kontinentális lemez között.
Amikor két óceáni lemez találkozik az óceáni-óceáni konvergencia néven ismert folyamat során, az egyik lemez jellemzően alábukik a másik alá, ami egy árok kialakulását eredményezi. Példa erre a Mariana-árokban, amely párhuzamosan húzódik a Mariana-szigetekkel.
sok konzervatív határértékek, más néven transzformációs határok, Ezek akkor fordulnak elő, amikor a földkéreg vízszintesen megcsúszik a lemezek között anélkül, hogy létrejött vagy megsemmisülne. Az eurázsiai és afrikai lemezek között elhelyezkedő mediterrán-alpesi régió kiváló példája ennek a jelenségnek. Számos kisebb lemeztöredéket, úgynevezett mikrolemezt azonosítottak ezen a területen.
Remélem, hogy ezekkel az információkkal többet megtudhat a tektonikus lemezek széleiről és azok jellemzőiről.