A geológiának ismert tudományon belül különféle ágak mélyítik el bolygónk inert részének tanulmányozását. Ezen ágak egyike a szerkezeti geológia. Ez egy olyan geológiai ág, amely közvetlenül kapcsolódik a geológiai tudományághoz, amely a talajok, kőzetek és geotechnika szerkezetének elemzésével foglalkozik. A geológia szempontjából meglehetősen fontos tudományág, hogy megértsük a lerakódások eredetét és kialakulását, valamint azt, hogy miként alakult ki a földfelszín jelenlegi topográfiai modellje.
Ebben a cikkben a szerkezeti geológia összes jellemzőjéről és fontosságáról fogunk beszélni.
Főbb jellemzők
A szerkezeti geológia nagyon fontos a mélyépítés területén, mivel ez épületek, hidak, gátak, utak stb. Építési projektjeinek alapja. és A megelőzés és a mérséklés eszközeként szolgál a geológiai kockázatok ellenőrzésében.
A szerkezeti geológia olyan folyamatokat és elemeket tartalmaz, amelyek kapcsolódnak a földkéregben jelen lévő tektonikus erőkhöz. Erre emlékszünk, lemezes tektonikai elmélet elmondja, hogy a földkéreg tektonikus lemezekből áll, amelyek az idő múlásával a konvekciós áramok a földköpeny.
A szerkezeti geológia a földkéreg vagy egy bizonyos régió szerkezetén alapul. Elemezze a fóliációk, a vonalak és más tektonikai elemek emelkedését. Ezenkívül elemzi a tektonikus lemezekben a jelenlévő kőzeteknek köszönhető deformációt is. Képes felismerni az ágazatban létező összes tektonikai struktúrát, többek között hibák vagy ízületek miatt.
A szerkezeti geológiának köszönhetően nagyszerű információkat lehet megismerni a tektonikus erőkhöz kapcsolódó összes folyamatról és elemről. Minden geológiai struktúrát speciálisan elemeznek, hogy tisztázzák a geológiai történelem során irányított különféle erők hatását. Ezek az elemzések nagy tudományos értékkel bírnak, és elősegíthetik a kutatást és a feltárást. És az, hogy sok lerakódás kialakulásához a meghatározott tektonikus környezet bizonyos részvételére van szükség.
A geotechnika a szerkezeti geológia fontos területe is. A kőzet minőségének tanulmányozásán alapul. Ez az, ahogyan a kő megszakad, vagy a kő törése viselkedik. Ezek a jellemzők különösen fontosak a bányászat vagy az alagútfeltárás területén, mivel részletes tanulmányt kell készíteni arról, hogy a kőzet képes-e támogatni a munkálatokat és stabil marad-e. Tanulmányt kell készíteni az összeomlás lehetséges kockázatának felmérésére.
A feszültségek jelentősége a szerkezeti geológiában
Amikor erőfeszítésekről beszélünk, arra az erőre utalunk, amelyet a szikla egy bizonyos területén alkalmaznak. Ez az erő származhat geológiai ágensek külső vagy tektonikus feszültségek. Ezekben az esetekben alkalmazott mértékegység a négyzetcentiméter kilogramm.
Ezen alkalmazott feszültségek jellegétől függően háromféle változatban ismerhető fel: összenyomás, feszültség és nyírás.
- Tömörítés: ez az a stressz, amely a kőzeteknek van kitéve, amikor azokat ugyanazon a vonalon egymás ellen irányított erők összenyomják. Amikor ez természetes módon bekövetkezik, hajlamos a stressz irányába vágni különféle redők vagy hibák kialakulásával. Ez a kőzet viselkedésétől függ, akár hajlékony, akár törékeny.
- Feszültség: a húzófeszültség azon erők eredménye, amelyek ugyanazon a vonalon hatnak, de ellentétes irányúak. Az erőfeszítés a kőzet meghosszabbítására és elválasztására hat.
- Nyírók: az erőfeszítés, amely párhuzamosan, de ellentétes irányban hat. Ez a fajta feszültség deformációt eredményez elmozdulás által szorosan elrendezett síkok mentén. Sok nyírófeszültség a földrengés közvetlen következménye.
A kőzet deformációjának jelentősége a szerkezeti geológiában
Egy másik fontos szakasz a geológiai vizsgálatok során a kőzetek deformációja. A deformációt olyan kifejezésként használják, amely utal azokra a változásokra, amelyeket a kőzet alakjában és térfogatában egyaránt okozhat. Ezek a változások az alkalmazott erőfeszítések eredményeként jönnek létre. Ezzel az alkalmazott feszültséggel egy kő képes repedezni vagy ránczá alakulni.
A kőzet deformációja akkor lesz, amikor az erőfeszítés intenzitása nagyobb, mint az az ellenállás, amelyet a kőzet képes megadni.
A kőzetképződés körülményei és környezete meglehetősen változatos. Ugyanis a felszín szintjétől az egyenletesig megtalálhatók 40 kilométer mély. Az e geológiai folyamatra ható változók általában azok a nyomás- és hőmérsékleti viszonyok, amelyekben ezek a folyamatok fejlődnek. Az egyes geológiai struktúrák kialakulási viszonyainak megértéséhez és értelmezéséhez elengedhetetlen, hogy társítsuk őket egy strukturális szinttel, ezért nevezzük strukturális geológiának.
Szerkezeti szint a kéreg minden része, amelyben a kőzet alakváltozásának domináns mechanizmusai ugyanazok maradnak. Vagyis a szint kifejezés az, amely a különböző területekre utal, amelyek egymásra helyezkednek. Ha bolygónk felszínét tekintjük felső határnak, és a bolygó közepét a legmélyebb zónává tesszük, akkor 3 szerkezeti szint létezik.
- Felső szerkezeti szint: A talaj felszínén helyezkedik el, és alacsony nyomás és hőmérséklet mellett referenciaként szolgál. Itt a kőzetek rideg viselkedéssel rendelkeznek, és a hibák dominálnak.
- Közepes szerkezeti szint: kvóta szinten található 0 és 4.000 méter között. Az uralkodó mechanizmus a kőzetek hajlítása viselkedésük vagy alakíthatóságuk miatt. A hajtások is jellemzőek.
- Alsó szerkezeti szint: A metamorfizmus szintjének tekintik, és 4.000 és 10.000 XNUMX méter között van. Ennek a szerkezeti szintnek a legfelszínesebb szintjei dominálják a sziklák laposodását a skisztózis felső elejével. Mélyebbre haladva nem találunk olyan áramlási struktúrák túlsúlyát, amelyek skisztózissal és foliumozással járó redőket tartalmaznak.
Remélem, hogy ezekkel az információkkal többet megtudhat a szerkezeti geológiáról.