permafrost

Biztosan hallottál már róla permafrost. Az altalaj egy olyan rétege, amely a földkéreg, és jellegénél, valamint éghajlatánál tartósan fagyott. A neve ebből az állandó fagyásból származik. Noha az altalaj ez a rétege tartósan fagyott, nem borítja folyamatosan jég vagy hó. Nagyon hideg és periglaciális éghajlatú területeken található.

Ebben a cikkben a permafrost olvadásának összes jellemzőjéről, kialakulásáról és lehetséges következményeiről fogunk tájékoztatást adni.

Főbb jellemzők

Az örökfagynak a 15 ezer év mellett geológiai kora van. Mivel azonban az éghajlatváltozás növeli a globális átlaghőmérsékletet, az ilyen típusú talaj megolvadás veszélyét fenyegeti. Ennek az örökfagynak a folyamatos olvadása különféle következményeket okozhat, amelyeket később a cikkben látni fogunk. Ez az egyik legnagyobb veszély, amellyel találkoztunk az éghajlatváltozás szempontjából ebben az évtizedben.

Az örökfagy két rétegre oszlik. Egyrészt, megvan a pergelisol. Ez a talaj legmélyebb rétege, és teljesen befagyott. Másrészről, megvan a moliszol. A molizol a legfelületesebb réteg, és könnyebben felolvasztható a hőmérséklet változásával vagy a jelenlegi környezeti feltételekkel.

Nem szabad összekeverni az örökfagyot a jéggel. Ez nem azt jelenti, hogy jéggel borított talajról van szó, hanem azt, hogy befagyott talajról van szó. Ez a talaj rendkívül szegény lehet sziklában és homokban, vagy nagyon gazdag szerves anyagokban. Vagyis ez a talaj nagy mennyiségű fagyott vizet tartalmazhat, vagy szinte semmilyen folyadékot nem tartalmazhat.

Szinte az egész bolygó altalajában található, hidegebb területeken. Kimondottan Szibériában, Norvégiában, Tibetben, Kanadában, Alaszkában és az Atlanti-óceán déli részén található szigeteken találjuk. Ez csak a földfelszín 20–24% -át foglalja el, és valamivel kevesebb, mint a sivatagoké. A talaj egyik fő jellemzője, hogy élet fejlődhet rajta. Ebben az esetben azt látjuk, hogy a tundra az örökfagyos talajon fejlődik ki.

Miért veszélyes az örökfagy megolvasztása?

Ezt ezer és ezer évig tudnia kell az örökfagy felelős a nagy szerves szénkészletek felhalmozásáért. Mint tudjuk, amikor egy élőlény meghal, teste szerves anyaggá bomlik. Ez a talaj elnyeli a szerves anyagokat, amelyekben nagy mennyiségű szén van. Ezáltal az örökfagy 1.85 billió metrikus tonna szerves szenet képes felhalmozni.

Amikor látjuk, hogy az örökfagy olvadni kezd, ennek következtében komoly probléma adódik. Ez pedig a jég olvadásának folyamata azt jelenti, hogy a talaj által visszatartott összes szerves szén metán és szén-dioxid formájában felszabadul a légkörbe. Ez az olvadás miatt az üvegházhatású gázok a légkörbe emelkednek. Felidézzük, hogy a szén-dioxid és a metán két üvegházhatású gáz, amelyek képesek visszatartani a hőt a légkörben, és megnövelik az átlagos globális hőmérsékletet.

Van egy nagyon hasznos tanulmány, amelynek feladata a hőmérséklet növekedésének a kétféle üvegházhatású gáz atmoszférában történő koncentrációjának változásának függvényében történő rögzítése. A tanulmány fő oka az elemezze az örökfagyos jég olvadásának közvetlen következményeit. A hőmérséklet ezen változásának megismeréséhez a kutatóknak ki kell fúrniuk a belső teret, hogy kivegyenek néhány mintát, hogy rögzíteni tudják a bennük lévő szerves szén mennyiségét.

Ezen gázok mennyiségétől függően éghajlati változások rögzíthetők. A hőmérséklet nagy emelkedésével ezek az évezredek óta fagyott talajok megállíthatatlan sebességgel olvadni kezdtek. Ez egy önellátó lánc. Vagyis a permafrost olvadás a hőmérséklet emelkedését okozza, ami viszont még több örökfagyot fog olvadni. Ezután jutjon el odáig, hogy a globális átlaghőmérséklet drámai módon megemelkedjen.

A permafrost olvadásának következményei

Mint tudjuk, a klímaváltozást a globális átlaghőmérséklet emelkedése uralja. Ezek az átlaghőmérsékletek megváltoztathatják az időjárási szokásokat és rendkívüli jelenségeket okozhatnak. Veszélyes jelenségek, például hosszan tartó és szélsőséges aszályok, megnövekedett árvizek, ciklonok, hurrikánok és egyéb rendkívüli jelenségek.

A tudományos közösségben megállapították, hogy a globális átlaghőmérséklet 2 Celsius fokos emelkedése az örökfagy által elfoglalt teljes felület 40% -ának elvesztését okozná. Mivel ennek a padlónak az olvadása a szerkezet elvesztését okozza, nagyon komolyá válik, mivel a padló mindent támogat, ami fent van és egy életen át. Ennek a talajnak a vesztesége azt jelenti, hogy elveszítik mindazt, ami fölötte van. Ez kihat az ember által készített építményekre, magukra az erdőkre és az egész kapcsolódó ökoszisztémára is.

Az Alaszka déli részén és Szibéria déli részén talált örökfagy már olvad. Ez sebezhetőbbé teszi ezt az egész részt. A permafrostnak vannak olyan részei, amelyek hűvösebbek és stabilabbak Alaszka és Szibéria magasabb szélességi fokain. Úgy tűnik, hogy ezek a területek valamivel jobban védettek a szélsőséges éghajlatváltozásoktól. A következő 200 évben drasztikus változások várhatók, de ahogy a hőmérséklet emelkedik, idő előtt látják egymást.

Az északi-sarki levegő emelkedő hőmérséklete miatt az örökfagy gyorsabban olvad, és minden szerves anyag lebomlik, és az összes szénét üvegházhatású gázok formájában juttatja a légkörbe.

Remélem, hogy ezek az információk többet tudhatnak meg az örökfagyról és annak olvadásának következményeiről.