Amikor beszélünk lejtők minden olyan felületet értünk, amely a vízszinteshez képest hajlott. Számos lejtő létezik, természetes és mesterséges lejtők is, jellegüktől függően átmeneti vagy állandó formát ölthetnek.
Ebben a cikkben meg fogjuk mondani, hogy milyen típusú lejtők vannak, hogyan alakulnak ki és milyen jellemzőik vannak.
A lejtők fő típusai
A vízszinteshez képest ferde felület lejtésnek számít. Vannak természetes lejtők, amelyek szerkezetét talaj vagy kőzet alkotja. Másrészt vannak olyan mesterséges lejtők, amelyeket cementtel, aszfalttal vagy más elemekkel hoznak létre, és amelyek szükségességből vagy kényelemből adnak egyenetlenségeket.
Meg fogjuk különböztetni, melyek a lejtők fő típusai:
- Természetes: azok, amelyek a természetben a talajra és az alapkőzetre ható különböző geológiai ágensek révén jönnek létre.
- Mesterséges: Ők azok, amelyek az ember kezéből jönnek létre. Elsősorban az a céljuk, hogy utakat, gátakat, vasutakat, töltéseket stb.
Ha lejtőt akarnak építeni egy gátban, akár sziklában, akár szárazföldön, akkor szükséges egy előzetes tervezés és nagyon részletes tanulmány elkészítése. Csak arra kell gondolnia, hogy ha lejtőt hozunk létre, hogy be tudjuk zárni a víztározó vizeit, akkor az említett lejtőnek képesnek kell lennie a víz súlyának megtörése nélkül történő megtartására. Ellenkező esetben, ha egy gát meghibásodik, az összes víz kilőhet, és kihathat a folyásirány alatti lakosságra.
A lejtőtervezésnek határértékkel és alapos elemzéssel kell rendelkeznie. Az első egy csúszós felület feltételezése. Mint tudjuk, a hibák felszínén vannak azok a zónák, amelyek szeizmikusan a legaktívabbak. Ez földrengéseket okozhat, amelyek elpusztítják a lejtőket. A lejtők kialakításának egyik alapvető szempontja az az anyagok ellenállásának különböző kritériumai. A lejtők különböző anyagokból készülnek. Összehasonlítania kell az egyes anyagok ellenállását az építettekkel, hozzá kell igazítani minden olyan mechanizmushoz, amely meghibásodhat.
A lejtés meghibásodásának leggyakoribb típusai
A lejtőn történő meghibásodás a talajtömeg földcsuszamlásán keresztül következik be. Ez a tömeg merev szilárd testként működik, amely a hiba mentén csúszik. Ez nagymértékben befolyásolhatja a lejtő stabilitását. Elemezzük, melyek a leggyakoribb hibatípusok:
- A sekély földcsuszamlás kudarca: ez a fajta hiba a régió időjárásától és éghajlatától is függ. Ebben az esetben a meteorológia nagy jelentőséget tulajdonít egy lejtő építésénél. Ha egy régió éghajlata csapadékosabb, akkor a földcsuszamlás veszélye gyakrabban fennáll.
- Földcsuszamlás természetes lejtőkön, a már meglévő hibafelületen: általában a lejtőkön könnyebben jelennek meg a hibák, amelyeket már a lejtők természetes módon képeznek. Néha ezek a lerakódások más szilárdan laminált anyagokon helyezkednek el.
- A lejtő mozgásának meghibásodása: azok, amelyek a lejtő mozgásán keresztül mennek végbe, különféle külső tényezők, például víz vagy szél által.
- Forgási hiba: ez egy ívelt felület, amely mentén a lejtő mozgása zajlik.
- Fordítási hibák: gyengébb felületek mentén zajlik, kevésbé ellenálló anyagokkal. A felület általában vízszintes vagy enyhén lejtős.
- Folyam: Ez az áramlás nagyon hasonlít egy viszkózus folyadék, például láva vagy méz áramlásához, és cement nélküli felületen fordulhat elő.
- Eróziós hiba: A folyamatos szél- és vízhúzás felületi meghibásodáshoz vezethet. Figyelembe kell venni, hogy ennek megvalósulásához e geológiai ágensek hatásának nagyon intenzívnek és idővel kiterjedtnek kell lennie.
- Cseppfolyósítási hiba: akkor fordul elő, ha többé-kevésbé szilárd alakú, mint a felfüggesztésé.
- A teherbírás meghibásodása: akkor fordul elő, amikor egy nagyobb súlyú szerkezetet építenek a lejtő alátámasztására.
A mozgások oka
Amikor lejtők mozgását látjuk, jól meg kell elemezni, hogy mi okozza ezt. Lássuk, mik ezek:
- Instabil padlók: Hajlamosak a gravitációs erő vagy más erők vagy terhelések hatására az aljára mozogni, amelyek meghaladják a tartóképességet.
- Nem összetartó talajok: azok a szemcsés textúrájú talajok vagy tiszta homok, amelyekben a törésfelület sík. A nem kohéziós tömegekre épített lejtők addig stabilak lesznek, amíg a lejtés szöge kisebb, mint a homok vagy szemcsés felület belső súrlódási szöge.
A természetes lejtők különböző formájúak. Lejtők ritkán homogének vagy rétegződések nélkül. Ezenkívül kémiailag nem stabilak, és általában túlkonszolidált talajok. A természetes lejtők egyik fő jellemzője, hogy olyan repedéseket és repedéseket mutatnak be, amelyek a szerkezet leggyengébb pontjait képezik. Ezért azt mondják, hogy nincs semmiféle rétegződése.
A lejtőkön leggyakrabban kialakult talaj laza talaj, nedves homok, agyagban lerakódott laza iszap, hasított agyaggal rendelkező talaj és hasított agyaggal rendelkező kemény talaj. Természetes lejtőkön a mozgás oka általában a következő pontoknak köszönhető:
- Súlynövekedés
- Az anyagok kibocsátásának csökkenése
- A porozitás növekedése a túlzott erózió miatt
- Nyíráscsökkenés
Ezeket az okokat növeli egyes szerek, amelyek hajlamosítanak és megkönnyítik a csúszást. Ezek a tényezők a geológiai képződés, a terep domborzata, az időjárás, a víz körforgása, a gravitáció, a hőmérséklet-különbség és a növényzet típusa.
Remélem, hogy ezekkel az információkkal többet megtudhat a lejtőkről és azok jellemzőiről.