Ma egyfajta típusról fogunk beszélni hegyi szellő ami hegyvidéki jellege miatt hazánkban sok helyen nagyon gyakori.
Tiszta éjszaka folyamán a levegő a dombok vagy hegyek lejtőin halad és leereszkedik a völgyekbe, ahol tovább mozog a síkságra. Ezt a fajta áramlást nevezzük leáramló szél (a görögből származik és jelentése "le"). Az éjszaka folyamán beáll, amikor a talajt sugárzás hűti.
A hideg talajjal érintkező levegő lehűl, és sűrűbbé válik, mint a környező levegő; így a gravitáció arra kényszerít, hogy ereszkedjen le a terep lejtőjén és lefelé irányuló légáram jön létre. A levegő érintkezésben marad a hideg talajjal, és továbbra is elveszíti a hőt; ezért a fűtés nem adiabatikus (hőt cserél a közeggel), és a mozgás folytatódik.
Általában ez a fajta hegyi szellő meglehetősen gyenge. Bizonyos esetekben, amikor a lejtő meredek és sima, jelentős erőt érhet el. Ez történik, ha a felszínt hó vagy jég borítja, ami nagyon gyakori a Antarktisz. Abban az esetben, ha a hegyek közel vannak a tengerhez, a hegyi szellő erősítheti az éjszakai szárazföldi szellőt, ami nagyon erős szárazföldi szelet okozhat a tengerben.
Végül kommentálja, hogy a katabatikus szél az egyik szükséges mechanizmus a termikus inverzió, mivel a gravitáció hatására a hideg levegő megmarad a völgyek alján, a hőmérséklet a hegyek tetején valamivel magasabb.