A vulkán kifejezést a bolygó belső energiájának felszínén való megnyilvánulásának számos módja egyikére használják. A vulkánok olyan szerkezetek, amelyek a Föld felszínén keletkeznek a belsejéből származó anyagok felhalmozódása következtében. Gyakran mutatnak aktivitást, gázokat vagy anyagokat, például lávát, hamut és szikladarabokat kilökve. Sokan csodálkoznak hogyan születik egy vulkán és hogyan fejlődik.
Ebben a cikkben mindent elmondunk, amit a vulkánok születéséről, jellemzőiről és a létező vulkántípusokról tudni kell.
Hogyan születik egy vulkán
Egyszerűbben fogalmazva, a vulkánokat úgy lehetne leírni, mint a Föld felszínén lévő képződményeket, amelyek a bolygó belsejéből származó anyagok felhalmozódásával jönnek létre, és hajlamosak arra, hogy különféle anyagok kilökésével tevékenységet fejtsenek ki.
A vulkánok különböző helyekről származhatnak. Ezek a helyszínek magában foglalja azokat a régiókat, ahol két tektonikus lemez összefolyik, és az egyik a másik alá csúszik (szubdukciós vagy konvergenciazónák néven ismert). Kiindulhatnak lemezhasadási (divergencia) zónákban is, ahol a lemezek eltávolodnak egymástól, ellentétes irányba mozognak, és a Föld magjából az olvadt anyag a felszínre emelkedik, új kérget hozva létre.
Végül vulkánok keletkezhetnek forró pontokon, amelyek olyan területek, amelyek nem kapcsolódnak lemezhatárhoz. Ehelyett a felszínre emelkedő olvadt kőzet mély szerkezeteit képviselik.
Amikor a tektonikus lemezek konvergálnak, a létrejövő vulkánok az egyik lemeznek a másik alá süllyedésével jönnek létre. Ez előfordulhat az óceáni lemezek között, vagy egy óceáni lemez és egy kontinentális lemez között. Ahogy a tányér leereszkedik, megközelítőleg 100-150 km mélységet ér el, ahol a köpenyként ismert, félig olvadt és rugalmas kőzetréteget találja. Ez a folyamat óceáni árkokat hoz létre, és felelős a vulkánok kialakulásáért.
Egy adott helyen hőmérséklet- és nyomásnövekedés lép fel, ami a jelenlévő ásványi anyagok és vegyi anyagok megváltozását okozza. E változások eredményeként a köpenyben lévő kőzetek összeolvadnak, ami új magmacseppek keletkezéséhez vezet. Ennek a magmának a sűrűsége kisebb, mint a környezeté, ami lehetővé teszi, hogy a Föld legkülső rétegébe, a kéregbe emelkedjen. Amikor eléred a kérget, A magma felhalmozódik, létrehozva az úgynevezett magmakamrát. A Föld felszínének eléréséhez a magma kihasználhatja a töréseket vagy repedéseket, amelyek végül kitörést okoznak.
Geológia és vulkanizmus
A földkéreg tektonikus lemezekre oszlik, amelyek a bolygó köpenyének mögöttes mozgása miatt idővel mozognak és eltolódnak. Ezek tömör lapok, amelyek a földkéregből és a felső köpenyből állnak. Folyamatosan az asztenoszféra felett mozognak, a felső köpeny viszonylag viszkózus régiója felett.
Az óceáni árkok Mély, keskeny mélyedések az óceán fenekén. Ezek az óceán legmélyebb részei, és akkor jönnek létre, amikor az egyik tektonikus lemezt egy másik lemez alá nyomják, ami meredek lejtőt hoz létre.
A vulkanizmus arra a folyamatra utal, amelynek során az olvadt kőzet, hamu és gáz szabadul fel a földkéregből. Különféle formákban fordulhat elő, beleértve a robbanásveszélyes kitöréseket, a vulkáni kitöréseket és a vulkáni szellőzőnyílásokat. A vulkanizmus gyakorisága és intenzitása olyan tényezőktől függően változhat, mint a tektonikus aktivitás, a magma összetétele és a víz jelenléte. A vulkáni tevékenységgel összefüggő lehetséges veszélyek ellenére a vulkanizmus kritikus szerepet játszik az új földtömegek kialakulásában, valamint a fontos ásványok és gázok körforgásában a Föld légkörében.
Csendes-óceáni tűzgyűrű
A csendes-óceáni tűzgyűrű a Csendes-óceánt körülvevő terület leírására használt kifejezés, amelyet gyakori vulkánkitörések és szeizmikus aktivitás jellemez. Ez egy patkó alakú vidék, amely Több mint 40.000 XNUMX kilométeren terül el, és lefedi Észak- és Dél-Amerika nyugati partjait, Ázsia keleti partvidéke és a csendes-óceáni szigetek. A régió az aktív vulkánok magas koncentrációjáról és a földrengésveszélyes zónáiról ismert, így a geológusok és a szeizmológusok számára is kihívásokkal teli, de lenyűgöző tanulmányi tárgy.
A vulkanizmus megjelenése a konvergens tektonikus lemezek területein elősegíti a "vulkáni ívként" ismert vulkánok sorozatának kialakulását. A vulkánok ezen elrendezése párhuzamos azzal a hellyel, ahol a két lemez összefut, és olyan távolságokban figyelhető meg, 200 és 300 km között helyezkednek el az óceáni ároktól, a szubdukciós szögtől függő eltéréssel.
A kontinentális ívek a kontinentális kéregben előforduló láncok. Ilyen ívek például az andoki vulkánok, amelyek a Csendes-óceáni Tűzgyűrűhöz tartoznak, amely régió az ilyen típusú vulkanizmusról és a magas vulkáni aktivitásról ismert. Az ebbe a csoportba tartozó vulkánok közepes és magas viszkozitású magmát bocsátanak ki, 700-950°C közötti hőmérséklettel és alacsony folyékonysággal, nagy mennyiségű gáz mellett.
Nagy kitöréseket is generálhatnak, amelyek lávát, szikladarabokat és hamut termelnek. A Chile-Argentína vulkánok ezt a fajta viselkedést mutatják, és a Nazca-óceáni lemeznek a dél-amerikai kontinentális lemez alá kerülése okozza.
A vulkán születésének szempontjai
Óceáni környezetben vulkáni ívek alakulhatnak ki, amelyek vulkáni szigetek vagy szigetívek sorozatát eredményezik. Ezeken a szigeteken gyakran előfordul nagyon folyékony magma kitörése, amely Kezdetben nagyon meleg, hőmérséklete 950 és 1200 Celsius fok között mozog. Idővel ez a magma felhalmozódik az óceán fenekén, és pajzsszerű struktúrákat alkot. A tevékenység kezdeti mélysége miatt a vulkáni kúpoknak jelentős mennyiségű lávát kell kiűzniük, mielőtt a tengerszint fölé emelkednének, hogy szigeteket képezzenek.
Ezeknek a fontos vulkáni struktúráknak a megjelenése arra utal, hogy a magma jelentős akadályokba ütközött a felszín felé vezető úton, aminek következtében a viszkozitása megnőtt. Ennek eredményeként a felszínre jutó magma hajlamosabb robbanásveszélyes vulkánkitörésekre. A szigetívekre két példa látható Japánban és a Fülöp-szigeteken.
Remélem, hogy ezekkel az információkkal többet megtudhat egy vulkán születési módjáról és jellemzőiről.