A geológiai körforgás egy sor hatástól függ, amelyeket mozgásba hoznak belső geológiai folyamatok amelyek a litológiákra hatnak. Bár ezek nem annyira nyilvánvalóak, mint a külső geológiai folyamatok, e belső folyamatok jelentősége tagadhatatlan, mivel mélyreható hatást gyakorolnak a kőzetek összetételére és szerkezetére.
Ezért ebben a cikkben elmondjuk, hogy melyek a belső geológiai folyamatok, jellemzőik és fontosságuk.
Mik a belső geológiai folyamatok
A belső geológiai folyamatok a földkéregben és a földköpenyben végbemenő természetes mozgásokra és tevékenységekre utalnak. Ezek a folyamatok lehetnek vulkánkitörések, földrengések és tektonikus lemezeltolódások.
A Föld belsejében végbemenő geológiai folyamatokat belsőnek tekintjük, hiszen A földkéreg alatt elhelyezkedő mechanizmusokból származnak, annak ellenére, hogy külső megnyilvánulásaik vannak. Ezek a folyamatok nem olyan dinamikusak, mint más ágensek, és fejlődésük több millió évre nyúlik vissza. Ennek eredményeként a folyamatok mögött meghúzódó okok közvetlenül nem figyelhetők meg, bár hatásaik gyakran nyilvánvalóak.
Nagyobb jelentősége van annak, hogy a földterület milyen mértékben érintett a benne kiinduló geológiai erőtől. Bár a keleti szél hatással van a part bizonyos szakaszára (külső erő), Az egész félsziget litológiáját a tektonikus lemezek mozgása befolyásolja (belső erő). Ebből adódóan fontos szerepet játszanak a régió domborzati adottságainak alakításában.
A belsőleg lezajló geológiai folyamatokat a Föld radioaktív elemei által termelt természetes hő táplálja, amely a bolygó felszíne felé oszlik el. Ezek a folyamatok felelősek a litológiák kialakulásáért, szerkezetéért és elrendezéséért. Ezzel szemben a külső geológiai ágensek finomítják a kőzeteket mállás, mállás és ülepedés, valamint diagenezis révén.
Belső földtani folyamatok jellemzői
Hegyképződés
A hegyláncok, amelyeket általában orogeniának neveznek, olyan deformációs folyamatok következtében jönnek létre, amelyek a tektonikus lemezek kölcsönhatásából származnak különböző geológiai szakaszok során. Ennek eredményeként Az orogenezis hatalmas szárazföldi régiókat érint, és befolyásolja a külső geológiai entitások eloszlását. Ezen túlmenően az orogén egy sor olyan eseményt foglal magában, amelyek globális hatással lehetnek, és más belső geológiai tényezőket idézhetnek elő.
Az intenzív tektonikus nyomásra való érzékenységük és a változatos eredetük miatt a konvergens peremek geológiailag aktív zónái orogéneket tartalmaznak. Ezeket az orogéneket létrehozásuk módja alapján többféle típusba sorolhatjuk.
- Szubdukciós orogének: A szubdukciós orogéneknek nevezett hegyláncok két tektonikus lemez konvergencia pontján jönnek létre, ahol az egyik lemez a másik alá csúszik. Ez az ütközés szigetíveket hozhat létre, amelyek akkor fordulhatnak elő, amikor két óceáni lemez találkozik, vagy termikus orogént, ha egy óceáni lemez ütközik egy kontinentális lemezzel. Az első forgatókönyv szerint a meredek szubdukciós lejtő és a magas szintű vulkáni aktivitás mély árkokat eredményez. Az utóbbiban a lejtő nem olyan meredek, ami lehetővé teszi az üledékek felhalmozódását az akkréciós prizmában. Ezenkívül a víz jelenléte és a súrlódás szeizmikus és vulkáni események kialakulásához vezethet.
- Akkréciós orogének: Ezek a kisebb kontinentális mikrolemezek nagyobb orogénnel való egyesüléséből származnak, ami méretbővüléshez vezet. A Sziklás-hegység kiváló példája a geológiai képződmények e kategóriájának.
- Ütköző orogének: Amikor két vegyes jellemzőkkel rendelkező tektonikus lemez találkozik egy orogén ütközés során, a kontinentális részeik a szubdukció előrehaladtával összenyomódnak. Ez az ütközés óceáni lemezanyagok jelenlétét eredményezi az orogén közepén, aminek fontos tudományos vonatkozásai vannak.
- Intraplate orogén anyagok: Akkor keletkeznek, amikor egy üledékes medence összenyomódik a tektonikus fordulat következtében. Ez gyakran előfordul, amikor a belső geológiai erők kihasználják a gyenge területeket, például a repedéseket, amelyek kisebb ellenállást mutatnak az erőirányok változása során. A lemezen belüli orogén példája a spanyolországi Ibériai rendszerben található.
Magmatizmus
Ennek a jelenségnek a keletkezése a belső hő keletkezéséig nyúlik vissza, hatásai pedig azokban a litológiákban érződnek, amelyekkel érintkezésbe kerül. Érdemes megjegyezni, hogy A nyomáscsökkenés felboríthatja a magmakamra egyensúlyát és kitörést okozhat. Ezenkívül a magma keringése és buborékolása a környező litológiák megrepedését okozhatja, és szeizmikus aktivitást válthat ki. Emellett a hirtelen hőmérséklet-emelkedés és a különféle összetételi tényezők is jelentős szerepet játszanak a környezet alakításában.
A vulkanizmus terepre gyakorolt hatását erősen befolyásolja az érintett vulkáni tevékenység konkrét típusa. Egy kitörés után a táj átalakul, és elemeinek elrendezése ezt az átalakulást tükrözi. A keletkező magmás kőzetek Vulkáni vagy plutonikus természetűek lesznek, az adott eseménytől függően. Ezek a belső geológiai folyamatok divergens határokon jelentkezhetnek, ahol a köpenyanyagok, például kontinentális gerincek és hasadékok emelkednek, vagy konvergens peremeken, ahol a rétegek súrlódást tapasztalnak a szubdukciós folyamatok során. Ezenkívül a lemezen belüli területeket érintheti a forró pontok jelenléte.
metamorfizmus
A metamorfizmus egy kőzet belsejében lezajló folyamat, amelyet a magasabb hőmérséklet, a megnövekedett nyomás és a betemetés során fellépő folyadékok kombinációja okozta fizikai-kémiai változások jellemeznek. Az olvadás nem tényező ebben a folyamatban, ami az ásványi tulajdonságok megváltozásához vezet olyan eszközökön keresztül, mint pl átrendeződés, átkristályosodás, átalakulás és az ásványi sűrűség növekedése.
A metamorfizmus a skála vagy a figyelembe vett tényezők szerint osztályozható. A regionális metamorfizmust a nyomás és a hőmérséklet mélységgel történő növekedése jellemzi, ami jellemzővé teszi az orogén és a szubdukciós zónákban. Másrészt a dinamikus metamorfizmus nagyobb hangsúlyt fektet a nyomásra, mint fő meghatározó tényezőre, míg a hőmérséklet másodlagos szerepet játszik a törések kialakulásában. A gyakorlatban a diagenezis és a metamorfizmus megkülönböztetése bonyolult lehet.
Szerkezeti deformáció
A szerkezeti deformáció azt a folyamatot jelenti, amelynek során egy anyag alakváltozáson megy keresztül külső erő vagy nyomás hatására. Ez Előfordulhat makro- vagy mikroszinten, és az anyag fizikai jellemzőinek megváltozását eredményezheti.
A kőzetek két okból deformálódhatnak: litosztatikus nyomás vagy tektonikus feszültség. A litosztatikus nyomást az üledékes réteg vastagsága okozza, amely minden irányban egyformán nyomást gyakorol az alatta lévő kőzetekre, ami deformációt eredményez. Ezenkívül ezen a kategórián belül a kőzet pórusaiban lévő anyagok folyadéknyomását is vizsgálják.
Remélem, hogy ezen információk birtokában többet megtudhat a belső földtani folyamatokról és azok jellemzőiről.