A rekordok százezreinek elemzése után arra a következtetésre jutottak az áradások Európában 2 hónappal korábban fordulnak elő, mint 50 évvel ezelőtt. Északkelet-Európát és az atlanti térséget ez érinti. Ezzel szemben az Északi-tenger és a Földközi-tenger nagy területeinek áradásai másfél hónappal később következnek be. Bár ez a különbség "normális" az egyes régiók közvetlen okainak típusa miatt, az időjárás játszik nagy szerepet. A tanulmányban 50 tudós vett részt, akik csaknem 4.262 hidrometrikus állomás nyilvántartását tanulmányozták.
Az egyik legfontosabb elemzett elem a folyó vízfolyása volt. Figyelembe véve az elért legmagasabb pontot, és 1960-tól kezdődően. Azóta éves áradást figyeltek meg a folyókban. Összesen 200.000 XNUMX rekordot rögzítettek a térképen, ami nagyon vizuális és nyilvánvalóvá teszi az elmúlt 50 év nagy eltéréseit.
A tanulmány következtetései
Gunter Blöschl professzor, a tanulmány vezető szerzője, az ausztriai Bécsi Műszaki Egyetemről a következő szavakkal biztosítja: "Az összesített eredmény az, hogy a klímaváltozás valóban befolyásolta az áradások idejét, de Európa különböző régióiban másképp tette."
A legnyilvánvalóbb változások közül kiemelhető, hogy a kontinens leghidegebb régiói között, például északon és keleten, a folyók áradása tavasszal és nyáron, a hó olvadásával következett be. Délen például télen nőtt az áramlás, ekkor esett a legtöbb eső. A hőmérséklet növekedése miatt az olvadás korábban bekövetkezett. Ezért az áramlás növekedése Európa északkeleti részén annyira előrehaladt. Minden régió, a vizes élőhelyektől függően, ha az atlanti lejtőhöz tartoznak, és mások különböző tényezők miatt az egyes régiókban jelentősen és egyedileg módosult.
A legnagyobb változásokat regisztráltuk
Nyugat-Európában, az Atlanti-óceán északi partja mentén észlelték őket. Portugáliától Angliáig több mint Az állomások 50% -a legalább 15 napos előrehaladást mutatott az áradásokban. Közülük 36% -uk 36 napnál hosszabb változásokat mutatott ebben az elemzett 50 évben.
Megcáfolhatatlan bizonyíték, amely nemcsak megváltoztatja az éghajlatot, hanem magára az ökoszisztémára is hatással van, amely annyira közvetlenül függ az éghajlattól. Ezzel a mezőgazdasági régiókra és az energiatermelésre is hatással vannak.
Gazdasági veszteségek az áramlások és az árvizek egyensúlyhiánya következtében
A tanulmány szerzői azzal érvelnek, hogy egyes területeken már drasztikus változások történtek, amelyek a tőle függő szektorokat érintik. Becslések szerint globálisan a veszteségek összege a mezőgazdasági és az energiatermelő szektorban évi 104.000 milliárd dollár. A fő tényező, amely a legtöbb embert érinti a világon, az áradás. A gazdasági növekedés és az éghajlatváltozás miatt a veszteségek várhatóan a továbbiakban is tovább növekednek.
Az árvizek környezeti és gazdasági hatása azt jelentené, hogy egyes társadalmakban és ökoszisztémákban, amelyek egy adott időpontban már alkalmazkodtak, egy másikban megteszik. Ami előbb-utóbb bekövetkezhet, bizonyos növények hatására csökkentheti a mezőgazdasági termelést. Hatással lehetnek az öntözött mezőgazdaság számára elérhető legkevesebb vízmennyiségre is, és erodálhatják a talajt. Ezek a változások a hidraulikus energiatermelést vagy az ivóvízellátást is megváltoztathatják a régiók lakossága számára.
A hőmérséklet általános növekedése arra hívja fel a figyelmet, hogy az ismert éghajlat apránként felül kell vizsgálni. A természeti jelenségek már nem fordulnak elő abban az időkeretben, amelyben korábban előfordultak, a természeti katasztrófák pedig egyre gyakoribbá és szélsőségesebbé válnak.