La Atlasz hegység egy hegyi rendszer Afrika északnyugati régiójában. A terület feltűnő kontrasztot mutat a zöld, hóval borított terep és a félelmetes száraz sivatagok között. Ez a hegység természetes elválasztóként szolgál, elválasztva a Szaharát a Földközi-tenger és az Atlanti-óceán partjaitól. Az Atlasz-hegység területén találhatók a legmagasabb csúcsok, és az arab Maghreb nemzeteinek geológiai bázisának tekintik, amelyek Afrika északnyugati alrégióját alkotják.
Ezért ebben a cikkben mindent elmondunk, amit tudnia kell az Atlasz-hegységről, jellemzőiről, eredetéről és még sok másról.
Főbb jellemzők
Az Atlasz-hegység Észak-Afrikában található, és bizonyos sajátosságairól ismert. Ezek közé tartozik a zord terep, a sziklás lejtők és az akár 4.167 méteres magasság.
Az Atlasz-hegység néven ismert hegyvonulat Marokkó, Algéria és Tunézia országain húzódik, 2.400 kilométeres távon. Ennek a hegységnek a legmagasabb csúcsa a Toubkal-hegy (más néven Tubqal), amely 4.167 méterrel a tengerszint felett emelkedik.
Az Atlasz-hegység három nagy masszívumra oszlik: a marokkói atlaszra, a szaharai atlaszra és a Tellian atlaszra. Ez a bonyolult rendszer több altartományból, masszívumokból, egyedi csúcsokból, nemzeti parkokból és víztestekből áll, beleértve:
- Az Atlasz-hegység számos kiterjesztésből áll, amelyek között szerepel Az Aurés vagy Orés hegy és a tunéziai hegység, amelyek a legjelentősebbek közé tartoznak.
- A Jbel Saghro hegység az Anti-Atlasz-hegység keleti régiója felé terül el. Csúcsa eléri a 2712 méteres maximális magasságot.
- A Jebel Ouanoukrim hegység a régió két legmagasabb pontjával rendelkezik: a Timezguida (4089 méter) és a Ras Ouanoukrim (4083 méter) csúcsa, amelyek a második és a harmadik helyet foglalják el.
- 4071 méteres magassággal, Az Ighil M'Goun (más néven Jebel Mgoun) az Atlasz-hegység negyedik legmagasabb csúcsa.
- A Toubkal Nemzeti Park a híres Toubkal-hegy rezidenciája.
- Djebel Chambi Nemzeti Park és Bioszféra Rezervátum Ez egy fenséges úti cél, amelyet természeti szépsége és ökológiai jelentősége miatt nagyra értékelnek.
- A Tazekka Nemzeti Park egy védett terület, amely változatos ökoszisztémával, gazdag növény- és állatvilággal rendelkezik. A kalandra és a természeti szépségekre vágyó turisták kedvelt úti célja.
- Tineghir a világörökség része, és az Atlasz-hegység lábánál található Marokkóban. Ez az oldal egy olyan oázis, amely az amúgy is száraz vidéken nyújt nagyon szükséges felüdülést.
- Az Uzud-vízesések természeti csoda.
- Cheliff, Draa, El Abid, Meyerda, Mulya, Oum Er-Rbia, Sus és Wadi Ourika folyók Különféle források és csatornák vannak.
Környező lakosság
Az Atlasz régiót főként berber népek lakják, akik a lakosság többségét teszik ki. A régió több millió embert támogat, akik túlnyomórészt a mezőgazdaságtól, az állattenyésztéstől, a halászattól és a turizmustól függenek. Kedvező földrajzi adottságai miatt a környék kedvelt célpontja a szabadidős tevékenységeket kereső utazóknak, mint pl túrázás, trekking, hegymászás és még síelés is, köszönhetően az olyan üdülőhelyeknek, mint Oukaïmeden és Timichi.
A marokkói Atlasz-hegység egy félelmetes természeti mérföldkő, amely Több mint 2.500 km hosszú az ország egész területén. Több különálló altartományból áll, amelyek mindegyike saját egyedi geológiával, növény- és állatvilággal rendelkezik. A tartomány legmagasabb csúcsa a Toubkal, amely a környező táj fölé emelkedik, 4.167 méteres tengerszint feletti magasságban. Az Atlasz-hegység alapvető szerepet játszott a marokkói kultúra és társadalom alakításában, akadályként és hídként szolgálva az ország különböző régiói között. Az Atlasz ma is népszerű célpont a túrázók, túrázók és hegymászók körében, akik szeretnék felfedezni egyenetlen terepet és lenyűgöző kilátást.
Az Atlasz-hegység kialakulása
Az Atlasz-hegység kialakulása a geológiai események összetett sorozatának tudható be. A hegység 2.500 kilométeren át Marokkón, Algérián és Tunézián keresztül, ill Feltételezések szerint a paleozoikum korszakában jelent meg, körülbelül 300 millió évvel ezelőtt. Az Atlasz-hegységre jellemzőek a szaggatott csúcsok, mély völgyek és meredek lejtőik, amelyek intenzív tektonikus tevékenység és vulkánkitörések eredménye. Ezek a geológiai erők okozták a földkéreg felemelését és gyűrődését, ami viszont létrehozta a ma látható Atlasz-hegységet.
Állítólag a görög mitológia titánjai a domborzatformáló szerepük miatt adták nevüket az Atlasz-hegységnek. Úgy gondolják, hogy az erős titán Atlaszt használta teste, háta és karjai hátradőltek, hogy formálják a hegység hegyeit és völgyeit. Az Atlasz-hegység és egész Észak-Afrika legmagasabb pontja a Toubkal. A berber nyelveken úgy fordítható spanyolra, hogy „föld, amely a többi fölé emelkedik”, „aki hisz a földben” vagy „a föld, amely beszél”.
Geológiai szempontból az Atlasz-hegység az afrikai és eurázsiai tektonikus lemezek ütközési pontjáig nyúlik vissza, amely Körülbelül 65 millió évvel ezelőtt történt. Az Anti-Atlasz régió volt az első, amely a paleozoikum korszakában alakult ki, számos tektonikus deformáció és kontinensütközések eredményeként. Később, a mezozoikum és a kainozoikum korszakban a hegység többi része a különféle geológiai jelenségek következtében keletkezett. Ezek közé tartozott a földkéreg nyújtása, a szárazföldi tömegek szétválasztása, az egykor kiterjedt medencék összenyomódása és magának a szárazföldnek a felemelése.
Az Atlasz-hegység növény- és állatvilága
Ez a hegység sokféle növény- és állatvilággal rendelkezik. Az élénktől A vadvirágoktól a magasba tornyosuló fákig a vidék növényvilága látványos. Az állatvilág egyformán lenyűgöző, számos állatfajjal, mint például a barbár makákó, az atlaszvipera és a veszélyeztetett barbár szarvas. Az Atlasz-hegység valóban paradicsoma a természet szerelmeseinek és a biológusoknak egyaránt.
Az Atlasz-hegység klímáját markáns különbségek jellemzik. Ennek oka két egymással szemben álló légtömeg, egy északról érkező hideg és párás, valamint egy délről érkező meleg és trópusi légtömeg konvergenciája. A régió elhelyezkedése meghatározza az tapasztalható éghajlat típusát, a száraz és félszáraz körülményektől a nagy magasságokig. A Marokkói Magas-Atlasz hóeséseiről ismert, amelyek évente hat hónapig tartanak. A Tellian Atlasz több csapadékot kap, mint a szubszaharai atlasz és az antiatlasz.
A hegység sokféle biomával és ökoszisztémával rendelkezik, beleértve az észak-afrikai mediterrán erdőt, az észak-afrikai Montane-erdőt, a mediterrán cserjés sztyeppét, az észak-szaharai sztyeppét, a magas-atlasz-borókás sztyeppét és a mediterrán száraz erdőt és pozsgás növényeket. Akácok és erguének vastagsága.
A vidék növényvilága Xerofil és szklerofil növényzet jellemzi. A nevezetes fajok közé tartozik az aleppói tölgy, az andalúz tölgy, a galagonya, a magyaltölgy, a parafa tölgy, az afrikai vörösfenyő, az esparto fű, a rozmaring, az olajfa, a fügefa, a fekete boróka, az albar boróka , aleppói fenyő, fenyő, rodeno, csillagfürt, colleja, gumiarábik, Bupleurum spinosum és Buxus balearica. Ezen kívül a régióban megtalálható az Argania spinosa, az atlasz cédrus, a közönséges tiszafa, a spanyol fenyő, az algériai jegenyefenyő, a közönséges boróka, a fekete fenyő és a Dracaena draco.
Ez a hegység endemikus és kritikusan veszélyeztetett fajoknak ad otthont, beleértve:
- A barbár majom egy Észak-Afrikában őshonos főemlősfaj.
- A barbár juh, más néven aoudad egy Észak-Afrikában őshonos vadon élő juhfaj.
- A barbár leopárd Ez egy Észak-Afrikában élő leopárdfaj. Ez egy kritikusan veszélyeztetett faj, és a becslések szerint mindössze 250 egyed maradt a vadonban. A barbár leopárd jellegzetes, fekete foltokkal jelzett szőrzetéről ismert. A védelmi erőfeszítések ellenére ezeknek a leopárdoknak a populációja tovább csökken az élőhelyek elvesztése, a vadászat és más emberi tevékenységek miatt.
- Az atlaszszarvas az észak-afrikai Atlasz-hegységben honos szarvasfaj.
- A Cuvier-gazella egy Észak-Afrikában őshonos gazellafaj. Karcsú teste, hosszú lábai és jellegzetes arcjegyei jellemzik. Ez a gazella gyorsaságáról és mozgékonyságáról ismert, amelyet a ragadozók elkerülésére használ természetes élőhelyén.
Számos fontos faj él ezen a vidéken, köztük az észak-afrikai zöldbéka, fekete teknős, vaddisznó, afrikai vadmacska, fenec vagy fennec, karakál, tarajos sertés, menyét, genet, sima kígyó. délen a Forskal kígyó, a vörös -csőrű kígyó, gyűrűs csáp, szakállas keselyű, rétisas, Bonelli-sas, göncöl, algériai dió, közönséges nyelvhal, tunéziai garnélarák, éles fogú harcsa és baráthal.
Remélem, hogy ezen információk birtokában többet megtudhat az Atlasz-hegységről, jellemzőiről, geológiájáról és kialakulásáról.