A Himalája hegylánc mérete, környezete, természete és még sok más okból a világ egyik legfontosabb hegylánca. Évekkel ezelőtt széles körben terjedt az információ, amely egy meglepő tényt tárt fel: a Föld legmagasabb pontja valójában nem a Mount Everest csúcsa, hanem az Andok középső részén található Chimborazo vulkán. Ez a feltárás abból a felismerésből fakad, hogy bolygónk nem tökéletesen gömb alakú, hanem enyhe ellaposodása van a sarkoknál és nagyobb sugarú az egyenlítőnél. Ez sok embert csodálkozásra késztetett hogyan keletkezett a Himalája.
Ezért ebben a cikkben elmondjuk, hogyan származott a Himalájából, milyen jellemzői vannak és még sok más.
Hogyan keletkezett a Himalája
A Föld sugara az Everest szélességi fokán (27º 59' 17» É) nem egyenlő a Chimborazo szélességi körével (1º 28' 09» D). Fontos azonban megjegyezni, hogy a Föld középpontjától való távolság eltérése ellenére az Everest továbbra is a bolygó legmagasabb hegyének számít. Azonban, A Himalája keletkezésének ismerete továbbra is rendkívül érdekes és fontos téma.
A Himalája rendszer több hegyláncból áll, mint például a Himalája, a Karakoram és a kevésbé ismert Hindu Kush. Ez a három, hozzávetőleg 3.000 km-en át húzódó lánc az eurázsiai kontinens délkeleti részén halad át, és akadályként szolgál az Indiai-félsziget és a kontinens többi része között. Ezen a hatalmas és bonyolult hegyrendszeren belül található a világ tizennégy legmagasabb csúcsa, közismert nevén a „nyolcezer”, és mindegyik meghaladja a 8.000 métert.
Megtudni, hogyan keletkezett a Himalája a lemeztektonika elméletéhez kell folyamodnunk. A Föld felszínének állandóan változó természete nem titok. A jelenleg elválasztott kontinensek egykor egyesültek, míg a jelenleg összefüggő kontinensek egykor különváltak. Fontos azonban megjegyezni, hogy amikor a kontinensek mozgására gondolunk, akkor valójában a tektonikus lemezek vannak mozgásban. Ezek a lemezek, amelyek a kéregből és a köpeny litoszféraként ismert felső részéből állnak, egy részben megolvadt réteg, az asztenoszféra tetején úsznak.
A kontinenseket ezekkel a litoszféra lemezekkel együtt vonszolják, mint a jégkockák a felrázott szódában, ahogy közelednek, eltávolodnak egymástól, ütköznek, átfedik egymást és eltávolodnak egymástól. Ugyanígy a tektonikus lemezek is ugyanazokat a mozgásokat tapasztalják, de ebben az esetben maga a Föld belső erői kavarják fel bolygónk metaforikus szódáját. Időnként a litoszféra lemezei eltávolodnak egymástól, aminek eredményeként új óceáni medencék jönnek létre a kontinensek között (az úgynevezett divergens élek). Alternatív megoldásként a lemezek oldalirányban is eltolhatók (átalakított élek). Vannak azonban olyan esetek, amikor lemezek ütköznek, ami az óceánok elzáródását és kiterjedt hegyláncok (konvergens vagy destruktív élek) kialakulását okozza.
Pontosan ez történt a Himalájában, jelentős ütközés India és Eurázsia között. Érdemes megjegyezni, hogy e nagy ütközés előtt voltak kisebb ütközések, amelyek szintén fontos szerepet játszottak e hegylánc kialakításában.
A kontinensek összecsapásának hatása
Amikor a kontinensek ütköznek, különböző típusú deformációkat szenvednek el, amelyek különböző szerkezeti elemeket eredményeznek. A képlékeny viselkedés ráncok kialakulásához vezet, míg a rideg viselkedés olyan hibákat okoz, mint pl csúszás, hátramenet és normál hibák, valamint tolóerő. A tolóerő-hiba lényegében egy kis szögű fordított hiba, ahol a felszálló blokk átmegy a süllyedő blokkon.
A tolózárlatok hatékony mechanizmusok a vízszintes távolságok lerövidítésére, de a kéreg megvastagodását is okozzák a halmozódás miatt. Ez a megvastagodás elősegítheti a kőzetek mélységi fúzióját és magmák keletkezését, amelyek Gyakran a föld alatt maradnak és hidegen anatektikus gránitokat képeznek, nem pedig vulkánként törnek ki.
A Himalája kiváló példája ezeknek a folyamatoknak, ahol a bizonyítékok nem csak egy, hanem három különálló ütközésre utalnak, ahol a kontinentális blokkokat ősi óceánok maradványai választják el egymástól, úgynevezett varratzónák.
Geológiai bizonyítékok a Himalája keletkezéséről
A geológiai bizonyítékok megerősítik, hogy a Himalája kialakulása hosszú és összetett folyamat, amely több kontinentális blokk konvergenciájával és ütközésével jár. Ez a bonyolult történet a késő jura korszakban kezdődött, körülbelül 140 millió évvel ezelőtt, amikor Észak-Tibet vulkáni szigetíve ütközött Eurázsia déli peremével, és egybeolvadt vele.
Később, a kora kréta időszakban, körülbelül 100 millió évvel ezelőtt, egy második vulkáni ív, amely Dél-Tibet néven ismert, szintén ütközött és egyesült a kontinenssel. A kontinensek harmadik, egyben utolsó ütközésére az eocén korszakban került sor, körülbelül 40 millió évvel ezelőtt, amikor India megérkezett és összeütközött Eurázsiával. Azonban a korábbi vulkáni ívektől eltérően, amelyek összeolvadtak a kontinenssel és abbahagyták a mozgást, India folytatta előrenyomulását észak felé, aminek következtében a kéreg meggyűrődött, és óriási orogén ütközést idézett elő, amelyet ma Himalája néven ismerünk.
Bár a kéreg megvastagodása kétségtelenül fontos tényező, amely hozzájárul a hegység magasságához, elengedhetetlen az izosztázia szerepének felismerése, egy másik döntő geológiai jelenség, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni a hegyekről szóló viták során. Egy következő bejegyzésünkben az izosztázia témájával és jelentésével foglalkozunk.
A Himalája jelenlegi helyzete
A Himalája jelenlegi története összetett és még korántsem ért véget. Jelenleg India folytatja északi előrenyomulását, ami a fenséges hegylánc fokozatos emelkedését eredményezi. Ez az örökmozgás arra késztette a geológusokat, hogy a Himalája régiót tektonikusan aktívnak minősítsék, ami azt jelenti, hogy évente sok földrengést tapasztal. Míg a legtöbb ilyen remegés enyhe, időnként jelentős is előfordul. Ilyen volt a helyzet 2015-ben is, amikor április 25-én 7,8-as erősségű földrengés rázta meg Nepált. Azelőtt, 1934 januárjában újabb 8-as erősségű földrengés rázta meg a régiót. Ezek az események emlékeztetnek arra, hogy a földrengések nem olyan ritkák, mint ahogyan azt néha gondoljuk, aláhúzva élő bolygónk dinamikus természetét.
Remélem, hogy ezen információk birtokában többet megtudhat arról, hogyan keletkezett a Himalája, és melyek azok egyes jellemzői.