A Szaturnusz az egyik bolygó, amely a Naprendszerhez tartozik és a gáznemű bolygók csoportjába tartozik. Kiemelkedik, hogy gyűrűi vannak, és egyike a Naprendszerünk két legnagyobb és leghíresebb bolygójának. A földről könnyen megtekinthető a A Szaturnusz gyűrűi.
Ebben a cikkben elmondunk mindent, amit tudnia kell a Szaturnusz gyűrűiről, azok kialakításáról és jellemzőiről.
A bolygó gyűrűkkel
A Szaturnusz egy különleges bolygó. A tudósok számára az egyik legérdekesebb bolygónak tartják, hogy megértsék az egész Naprendszert. Érdemes megjegyezni, hogy sokkal kisebb sűrűségű, mint a víz, és teljes egészében hidrogénből áll, kis mennyiségű héliummal és metánnal.
A gázóriás bolygók kategóriájába tartozik, és meglehetősen sajátos színű, ami egyedivé teszi. Kissé sárgás, amelyben más színű kis csíkok vannak kombinálva. Sokan tévednek a Jupiterrel, de nincs kapcsolatuk. A gyűrű egyértelműen megkülönbözteti őket. A tudósok feltételezik, hogy gyűrűik vízből készülnek, de szilárdak, mint a jéghegyek, jéghegyek vagy néhány hógolyó, különösen bizonyos típusú vegyi porokkal kombinálva.
Holdak
Mindezek a lenyűgöző tulajdonságok között, amelyek a Szaturnuszt olyan érdekes bolygókká teszik, ki kell emelnünk az őt alkotó holdakat is. Eddig 18 műholdat ismertek fel és neveztek el a terület szakértő fizikusai. Ez nagyobb relevanciát és sokoldalúságot kölcsönöz a bolygónak. Hogy jobban megértsük őket, felsorolunk néhányat.
A leghíresebbek az ún Hyperion és Iapetus, amelyek teljes egészében vízből állnak, de annyira erősek, hogy feltételezzük, hogy rendesen fagytak, vagy jég formájában léteznek. A Szaturnusz belső és külső műholdakkal rendelkezik. A belső struktúrák közül a legfontosabb az a belső szerkezet, ahol a Titánoknak nevezett pályák találhatók. A Szaturnusz egyik legnagyobb holdja, bár sűrű narancssárga köd veszi körül, nem könnyű belátni.
A Szaturnusz belső és külső műholdakkal rendelkezik. A belső struktúrák közül a legfontosabb az a belső szerkezet, ahol a Titánoknak nevezett pályák találhatók. A Szaturnusz egyik legnagyobb holdja, bár sűrű narancssárga köd veszi körül, nem könnyű belátni. A Titan műhold az egyik olyan műhold, amely alapvetően szinte teljes egészében nitrogénből áll.
Ennek a műholdnak a belseje olyan kőzetekből áll, amelyek kémiai elemekből, például szén-hidroxidból és metánból állnak, amelyek hasonlóak a hétköznapi bolygókhoz. A mennyiség általában megegyezik, legfeljebb azt mondják, akkor is, ha a méret azonos.
A Szaturnusz gyűrűi
A Szaturnusz gyűrűrendszere elsősorban jeges vízből és különböző méretű hulló kőzetekből áll. Két csoportra oszlik, amelyeket a "Cassini osztály" választ el: A gyűrű (külső) és B gyűrű (belső), a bolygó felszínéhez való közelségüknek megfelelően.
A hadosztály neve felfedezőjétől, Giovanni Cassinitől, a honosított francia-olasz csillagásztól származik, aki felfedezte 4.800 kilométer széles elválasztás 1675-ben. A B csoport több száz gyűrűből áll, amelyek közül néhány ellipszis alakú, amelyek a hullámsűrűség változását mutatják a gyűrűk és a műhold közötti gravitációs kölcsönhatás miatt.
Ezenkívül vannak olyan sötét struktúrák, amelyeket "radiális ékeknek" neveznek, amelyek más sebességgel forognak a bolygó körül, mint a gyűrű többi része (mozgásukat a bolygó mágneses tere szabályozza).
A radiális ékek eredete még mindig nem ismert, és statikusan megjelenhet és eltűnhet. A Cassini űrhajó-expedíció 2005-ben kapott adatai szerint a gyűrű körül főleg molekuláris oxigénből álló légkör van. 2015-ig a Szaturnusz gyűrűinek előállításáról szóló elméletek nem tudták megmagyarázni az apró jégrészecskék létezését.
Robin Canup tudós publikálta elméletét, miszerint a Naprendszer születése során a Szaturnusz (jégből és kőzetmagból álló) műholdja a földbe süllyedt és ütközést okozott. Ennek eredményeként hatalmas töredékeket dobtak ki, amelyekből különféle részecskékből álló glória vagy gyűrű képződött, amelyek a bolygó pályáján felsorakozva tovább ütköztek egymással, amíg el nem állították a ma ismert nagy gyűrűket.
A Szaturnusz gyűrűinek felfedezése
1850-ben Edouard Roche csillagász tanulmányozta műholdjain a bolygó gravitációjának hatását, és kiszámította, hogy a bolygó sugárának 2,44-szerese alatt elhelyezkedő anyagok nem tudnak egyesülni, hogy tárgyat alkossanak, és ha már tárgyról van szó, akkor szétesik. A Szaturnusz belső C gyűrűje a sugár 1,28-szorosa, a külső A gyűrű pedig a sugáré 2,27-szerese. Mindkettő a Roche határain belül van, de eredetüket még meg kell határozni. A bennük lévő anyaggal a Holdhoz hasonló méretű gömb képződhet.
A gyűrű finom szerkezetét eredetileg a közeli műholdak gravitációjának és a Szaturnusz forgása által létrehozott centrifugális erőnek tulajdonították. A Voyager szonda azonban sötét struktúrákat talált, amelyeket így nem lehet megmagyarázni. Ezek a szerkezetek ugyanolyan sebességgel forognak a gyűrűn, mint a bolygó magnetoszférája, így kölcsönhatásba léphetnek a mágneses mezőjével.
A Szaturnusz gyűrűit alkotó részecskék mérete változó, a mikroszkopikus daraboktól a nagy, házszerű darabokig. Idővel összegyűjtik az üstökösök és aszteroidák maradványait. Az őket alkotó anyagok nagy része jég. Ha nagyon idősek, a por felhalmozódása miatt feketévé válnak. Az a tény, hogy fényesek, azt mutatja, hogy fiatalok.
En 2006, a Cassini űrhajó új gyűrűt fedezett fel miközben a Szaturnusz árnyékában utazott a nap másik oldalán. A nap rejtőzködése lehetővé teszi olyan részecskék észlelését, amelyek általában nem láthatók. Az F és G közötti gyűrű egybeesik Janus és Epimetheus pályájával, és ez a két műhold szinte megosztja pályáját és rendszeresen cserélgeti őket. Talán a meteorok, amelyek ütköznek ezekkel a műholdakkal, gyűrűképző részecskéket hoznak létre.
Remélem, hogy ezekkel az információkkal többet megtudhat a Szaturnusz gyűrűiről és jellemzőiről.
Örömmel és új ismeretekkel tölt el végtelen univerzumunk e releváns témája, remélem, hogy továbbra is ilyen hasznos ismeretekkel gazdagít minket.